Nincs tele a vízió

Bevallom azt is, hogy csak nemrégiben, és pusztán helymegtakarítás okán váltottam plazma monitorra, ugyanis szent meggyőződésem, hogy a crt monitorok szebb, és gyorsabb képet szolgáltatnak, mint vékonyabb testvéreik, s mint játszódó gépezőnek, ez elsődleges szempont nálam. De végül a 40 kiló, és a széles csípő vesztett a csatában, s pár hónapja próbálom megszokni a téglalap alakú modern társat.

Hasonló átszokást élhetnek meg az új tévé tulajdonosok is, akik két formátum (4:3, 16:9) közül is választhatnak ízlésnek megfelelően, ami nehéz döntés, ha valaki hozzászokott a (majdnem) kockasághoz. A baj az, hogy vagy két fekete csík marad a képernyő szélén (ami tartós használat esetén akár bele is „éghet” a képernyőbe), vagy zoomolás esetén az alakok torzulhatnak az igényesség hátrányára.

Nem mondom, hogy a FRST Stúdió televíziós koncepcióját nem kell szokni, hiszen egy kihasználatlan rész nála is adódik mindenképp, de legalább egészen egyedi dizájn kell megszoknunk, nem mellékesen meg remekül lehet vele villogni a vendégek előtt, mert az üveg talapzatra helyezett, lebegő érzetet keltő műszaki alkotás nem néz ki rosszul, ajánlatos a szobát is hozzátervezni! Pluszba kapunk egy beépített DVD-lejátszót is, érdemes megfontolni.