Álomteló

A dizájner, Aleksander Mukomelov, aki a Mobile Script koncepciót tervezte, nem pihen. Szerencsére. A "Design the mobile phone of 2020" felhívásra készítette el a Magic Stone tervet. Az elképzelés szerint, ha valaki ilyen telefont akar venni, az első lépés az, hogy a vásárló leül a számítógépe elé, és a gyártó honlapján megtervezi magának a telefonját: kiválasztja a formát, színt, mintát, képeket, így a gyártó mindenkinek a saját álmainak telefonját fogja elkészíteni.

A leírásban nem találtam arra vonatkozó utalást, hogy a funkciók közül is lehetne válogatni, mire van szükség és mire nincs. Tehát úgy néz ki, mindent belepakolnak, amit a dizájner megálmodott, és ha ez tényleg megvalósulna, azt hiszem, semmit nem hiányolnánk: szárnyaló fantáziáról tanúskodnak az ötletek.

Először is, nem kell tölteni, olyan nanoanyaggal vonják be a telefont, ami gyűjti a napenergiát, de ha az nem áll rendelkezésre, az elekromágneses mezőkből is tud táplálkozni a telefon aksija. (Nem teljesen értem, ez hogyan működhetne, de biztos vagyok benne, hogy a kommentelőink tudják a választ és meg is osztják velünk.)

Az érintőképernyő természetesen szériatartozék, ennek segítségével gyorsan el lehet érni az alapvető funkciókat: bejövő üzenetek olvasása, telefonálás, főmenü, nagyképernyős mód és egyebek.

Kapott egy lézeres, hologramos kivetítőt is a telefon, amivel gyakorlatilag bármit projektálhat az ember. A lézer érzékeli a kivetített mezőben történő mozgást, ezzel plusz egy lehetőséget kapunk a telefon használatára és irányítására. Csak egy példa: simán játszhatunk egy sakkpartit a haverunkkal anélkül, hogy magunkkal hoztuk volna a sakk-készletet. A "mágikus kavics" kivetíti nekünk a táblát és a figurákat, mi pedig simán "lépkedhetünk" a bábukkal, a lézer érzékeli a kézmozdulatainkat.

Ez utóbbi egy olyan funkció, amit csak nyugodt környezetben lehetne használni, otthon, munkahelyen (ha az nyugodt), esetleg a törzskocsmánkban. Tehát ahol sokszor kütyüzünk a mobilunkkal, például útközben, utcán, autóban, tömegközlekedési eszközön be kellene érnünk a "szokásos" használattal, de tulajdonképpen az is bőven elég.