A címben említett két gyártó a napokban bejelentette közös művüket, a Magnetic Tape névre keresztelt – kapaszkodj meg - mágneses szalagot. Persze most sokan felröhöghettek, hogy ilyet már használtatok a kétkazettás decketekben, de higgyétek el, hogy az nem ilyen volt :o) Erre egy kicsit több adat fér, és apu Lionel Richie melódiáit se tudná lejátszani, hacsak nem mp3 formátumban. Ja, és természetesen a régi filmekben látható, szekrény méretű komputerekben sem ilyen forgott ide-oda.
Az alábbi képen látható tekercs anyagát egy bárium-ferrit nevű mágneses matéria adja, mely jóval több adat tárolására képes, mint ős öreg elődjei. Hogyan is működik ez? A mágnesszalagokat általában fém mágneses részecskék alkotják, melyek egy bizonyos adatmennyiséget képesek tárolni. A kapacitás növelésére ezeknek a részecskéknek kell lecsökkenteni a méretét, ám ez az eljárás a mágnesesség apadásával jár, ami meg ugye rontja a minőséget.
Nos, a Fujifilm – IBM kettősnek ezt a problémát sikerült orvosolni, így hoztak létre egy olyan mágneses szalagot, mely 800 méter hosszan (szélessége 1,27 centi) nem kevesebb, mint 35TB adatot képes magában tartani és megőrizni azt az utókor számára. Na erre mondom én azt, hogy FIJJÚÚÚFITTY!
S, hogy mennyire biztonságos ez az adattárolási mód? Biztosan az, ha ez a két gyártó a nevét adja hozzá. Arról nem is beszélve, hogy manapság is a legmegbízhatóbb módja fájljaink archiválásának, a mágnesszalagon való tárolás. Szóval szerintem Uri Geller se tudná leszippantani a bájtokat, akárhogy is mondaná: „mukoggy!”. A két fejlesztő cég egyébként ipari célra szánja a kifejlesztett technológiát (értsd: adatközpontok, a hárombetűs hivatalok és talán a NASA számára), tehát ne keressétek a kedvenc DVD boltotokban. Ám remélem, hogy egyszer kifejlesztenek egy elérhető árú „háztartási” változatot is, ami tényleg 100% biztonsággal vigyázza adatainkat. Bár lehet, hogy sci-fi, amiről álmodom.
