Egy egyszerű homokóráról van szó – már, ha egy sok évszázados időmérő eszközt lehet egyszerűnek nevezni –, de, mivel a XXI-ik században élünk, mégis csak úgy járja, hogy legalább áramos legyen! Arra manapság meg a legegyszerűbb USB-t használni, s ha már annyi értelmetlen, vagy legalább is funkció nélküli időtöltőt szerkesztenek erre a csatlakozásra, egy homokóra akár üdítőnek is hathat.
Az automatizmust, tehát az óra forgatását azonban meg kellett oldani, s már egyből nem is olyan egyszerű szerkezetről beszélünk.
A homokóra középső, elvékonyodó részénél egy fénynyalábot digitalizál egy dekóder, mely folyamatos jeleket küld egy mikrovezérlőnek, ami a kellő pillanatban (fényerősségnél) megfordítja a homokórát. A homok lepergési ideje nagyjából két perc, és két másodpercig tart megfordítani a homokórát.
Az optikai szenzor eredményeit (a digitalizált fényt, vagy mit) az USB-n továbbítva egy másik PC-re, a sok agyonművelt szerint kiváló biztonságú véletlenszám generátort kapunk, de a hogyan nekem már túl magas. Én csak azt tudom, hogy engem arra a kis asztali időmérőre emlékeztet, amivel az átkosban a telefonálásra fordítható perceket mérték jó anyámék, megzabolázva így az agyi pletykaközpontot.
