Az ötlet nem volt pedig rossz. Egy elég tisztességes hardveren fusson valami kis forrásigényű oprendszer, lehessen vele netezni, zenét hallgatni, videót nézi és bírja sokáig akkuval. Mintha csak Steve Jobs-t hallanám, de ez még az iPad előtt történt (mostantól i.e.= iPad előtt) a Fusion Garage műhelyében. Voltak jogi viták a CrunchGear-el, akadozott a gyártás és keveset is vettek belőle.
Talán azért volt sikertelen, amiért az iPad sikeres, mármint ha levesszük a gigantikus marketing hadjáratot. A lényeg, hogy akinek van iPhone-ja, iPod-ja, vagy bármilyen Mac-je az csípőből kezelni tudja az iPad-et, mert minden ugyanott van. Ritka az olyan új piaci szereplő, aki sikerre tud vinni egy teljesen új hardvert egy teljesen ú és ismeretlen szoftverkörnyezettel. Nem véletlen, hogy az iPad klónok, vagy épp a trónkövetelők is valamilyen ismert és elfogadott oprendszerrel jönnek: Android, valamely ismertebb Linux disztribúció, Symbian, vagy épp Windows.
##207328##
Egész egyszerűen ezekre vagyunk szocializálva. Ezeket már ismerjük, hallottuk a nevét, tudjuk, hogy nem lesz vele nagy gondunk, de ha mégis, akkor tuti, hogy van az ismerettségi körünkben olyan, aki ért hozzá. Bár a JooJoo gyári rendszere Linux alapú, valahogy nem jött be az embereknek. Pedig a hardver jó: 12,1 colos multitapis kijelző, Intel Atom proci, 1 giga RAM, Nvidia ION platform. És most alán új piac nyílik a JooJoo-ak bár ez a segítség kívülről érkezik. Ugyanis ez a hardver simán elvisz egy rendes 7-est, amit szinte mindenki ismer, így nem kell rászoktatni senkit. Hát tessék! És a legszebb az egészben, hogy szinte minden működik elsőre (a giroszkópot kivéve). Íme, a 360 eurós Window-sos tablet.
