Az XP-t már megszoktuk, hiszen olyan régóta velünk van, a Vista pedig szerintem túl „tekire” sikeredett. Röpködtek a technikai paraméterek a Vista megjelenése előtt és után, ám szép lassan kiderült, hogy a (jó értelemben vett) mezei felhasználóknak baja van a Vistával, és erre még a szaksajtó is rátett egy lapáttal. Ne szépítsük: a Vista nem kezdett jól. Viszont ha belegondolunk ez a bukta eredményezte, hogy most egy olyan oprendszert tisztelhetünk a Windows 7 személyében, amire még a magvas szakma is rábólintott.
Most megpróbálom összeszedni, hogy mit fogunk mi átlagfelhasználók (és bőven ide értem magam, hiszen egy új hálózati kapcsolat létrehozásához én is telefonos segítséget kérek) szeretni a 7-esben. Az első és legjobb dolog, hogy ezt most nekünk csinálták, nem a kockáknak (bocs, ha valakinek bántó ez a titulus, én nem gondolom annak). Tele van az átlagfelhasználót segítő és nem utolsósorban működő funkciókkal.
##157246##
Az egyik leghasznosabb, hogy a Win 7 képes megjavítani magát, alapvető hardveres és szoftveres hibák esetén. A prezentált példában a felhasználó véletlenül (egy a notikon található speckó némító gombbal) kikapcsolta a hangot a zene lejátszása közben. Megjött tehát Malőr bácsi, és csak a saját környeztemben tudok 3-4 olyan embert aki emiatt már nyúl is a mobiljához, hogy valamelyik kocka haverját felhívja a probléma orvoslására. Ehelyett a Win 7-es öngyógyító dokijának megmondjuk, hogy a hanggal van valami gondunk, ő pedig szépen szisztematikusan lecsekkolja, hogy a hardverek és a szoftverek, amik a hanggal kapcsolatosak rendben működnek-e, és lám „észreveszi” hogy a szpíker le van némítva és szépen visszaadja nekünk a hangot. Nyilván a rendszerfájlok megsérülése, vagy egyéb az oprendszer mélyét érintő szoftveres, vagy hardveres hibák esetén, még mindig kelleni fog szakember, de ez nekem mindenképp azt igazolja, hogy a Microsoft-nál most tényleg ránk gondoltak és nagyon sok felesleges percdíjtól fogja megfosztani a telefonszolgáltatókat a 7-es hibajavítója.
Ha már itt tartunk: hálózat. Ide nekem azt a nagymamát, aki két-három, vagy esetleg négy XP-s gépet otthon hálózatba rak, és azonnal adoptáltatom magamat vele. A Windows 7-el ez pár kattintás. Nyilván ennek alapfeltétele, hogy mindegyiken a redmondi cég új operációs rendszere fusson, de működik. Innentől már bármelyik gépen elérjük tematizálva a képeket, videókat, zenéket és az alapvetően megosztott mappákat, így a ház bármely helyiségében hallgathatjuk kedvenc zenénket, még ha az nem is az adott gépen van.
##157243##
Multitáccss, vagyis tapicskolj! A Windows 7-ben ALAPBÓL! benne van a multitouch, vagyis érintésverézlés, legyen az a HP méregdrága TV-PC szupermonstruma, vagy egy megfizethető, ám sokkal szerényebb tudású ASUS EEE asztali gép, a lényeg, hogy a képernyő tapicskolható legyen. Ráadásul a legszebb az egészben, hogy még csak nem is kell atomreaktor hozzá, mert nem a processzor és a ram függvénye a dolog, hanem az érintőképernyőjé! Minél érzékenyebb, jobb a tapicskolható felület, annál nagyobb öröm használni a Win 7-et a két kezünkkel, legyen az képnézegetés, virtuális földkörüli utazás, vagy mozizás. Sőt! Ezt még meg is fejelték „picipuháék”! A neves Wacom cég egy egész szériát dobott ki érintős tábláiból a Win 7-hez, amiknek segítségével (ugyan nem a képernyőn, hanem az asztalon heverő Wacom táblán) teljesen kihasználhatjuk a Win 7 érintésvezérlését bármilyen asztali PC-n, vagy notin. És mivel még egy mesterséges intelligenciával (vagyis tanulni képes) kézírásfelismerő is van a multitouch felülethez, még az egeret és a billentyűzetet is elfelejthetjük, és bár az ékezetes karaktereket egyelőre nem kezeli, de pl. böngészéshez, szórakozáshoz, multimédiához tökéletesen elég az ékezetek nélküli karakterfelismerés.
##157244##
Ha már multimédia. Itt a Média Center új verziója, ami már régóta van, de most hozott jó pár fontos újítást, amitől rögtön megkedveltem. Az első, hogy megy tapicskolással is, a távirányító és az egér mellett persze. A másik, hogy a DNLA technológiát támogató tévékkel vezeték nélkül kommunikál oda-vissza, ami esetünkben azt jelenti, hogy zökkenőmentesen nézhetünk Wi-Fi kapcsolat segítségével HD filmeket, képeket, vagy zenéket úgy hogy mindent a TV távirányítójával intézünk, vagyis egy frappáns huszárvágással beköltözik a multimédia PC a nappaliba úgy, hogy nincs is ott, így nem foglal helyet.Ennyit most a Windows 7-ről. Nyilván nem ez a legátfogóbb bemutató (nem is lehet az hiszen csak az első benyomásaimat írtam le), de ez eldöntötte, hogy biztos ki fogom próbálni az új oprendszert, ami máris sikeresebb, mint rövid életű elődje.
