Régen, lopakodva, paparazzi fotókat készítve, hosszú heteken át figyelték a magánnyomozók a delikvenst. Őket pedig általában a megcsalt fél ügyvédje szerződtette. Manapság a dolog a Facebook-al, vagy hasonló közösségi oldalakkal kezdődik. Egy esetben az alkoholista férj felesége azzal kereste meg az ügyvédet, hogy férje megint iszik, agresszív és ezért válni akar. A férj persze mindent tagadott, így az állás 1-1. Ám a Facebookon, egy közös ismerős képeket posztolt egy hétvégi buliról, ahol bizony söröskorsót szorongatva, bágyadtan vigyorgott a már "absztinens" családfő.
Egy másik esetben a csaló férj kitiltotta profiljából saját feleségét, nehogy kiderüljön ki az új barátnő. Ám a feleség gyanakodott férje egyik alkalmazottjára, akinek fotóalbumában egy szép romantikus hétvége összes fotója ott volt, ölelkezésekkel, minden meghitt boldog pillanatával. Olyankor is használható bizonyítékokkal szolgál a vétkesek profilja, ha mondjuk családon belüli erőszak a vád, hiszen hiába állítja magáról valaki, hogy ő bizony milyen békés ember, ha kommentjei, fotóalbumai, közösségi profilja tele van erőszakos képekkel elemekkel.
Néha igen elővigyázatos a csalárd házastárs és mindent megtesz, hogy leplezze vétkét: megszakítja a kapcsolatot azon közvetlen barátaival, ismerőseivel akik "bajt" hozhatnak a fejére. Ám elfeledkeznek arról, hogy sokszor a barátok barátai, akik nem a kitiltott a körben vannak, ugyanúgy a szociális háló részei, mint a közvetlen ismerősök, így az ő profiljuk is árulkodó lehet. És sokszor elég a bíróság bizalmatlanságához ha csak egy ilyen pont megbukik a vádlott palettáján, és az is sűrűn előfordul, hogy egy hazugság rajtakapása után a vétkes fél mindent beismer. A tanulság? Ne viselkedj úgy online életed során, hogy szégyenkezned kelljen. Csakúgy, mint a való életben!
