Ahogyan ezt olvasod, az agyadban lévő neuronok épp hipersebességgel dübörögnek – ez az aktivitás mostantól dekódolható gépek által. A magadban beszélés privát időtöltésnek számított, legalábbis eddig. A NewScientist.com cikkében arról olvashatunk, hogy a Berkeley Egyetemen (Kalifornia, USA) sikeresen dekódolták az agyi aktivitás azon részét, amely a belső hangok kialakulásáért felelős. Ha hallasz valakit beszélni, a hanghullámok aktiválják a belsőfülben lévő neuronszenzorokat, majd ezek továbbadják az információt az agynak egy olyan területére, ahol a hangok és szavak elkülönülnek és megtörténik a felismerés. Hasonló megy végbe akkor is, mikor újságot olvasol, lényegében ugyanolyan neuronok keletkeznek, tehát azokat a kis adatátvivő apróságokat kell megfejteni. A kutatásban résztvevőket megkérték, hogy olvassanak fel egy szövegeket hangosan, majd magukban, harmadik fázisban pedig ne csináljanak semmit, ha eléjük kerül a szöveg (bár valljuk be, az azért elég nagy kihívás, hogy egy elénk rakott olvasmányra ne reagáljunk). A fejükre ragasztott érzékelőkön keresztül az orvosok egy algoritmust fejlesztettek, ami az aktivitást követve képes volt – meglepő pontossággal – visszaadni a gondolatban „elhangzottakat” is. Az orvoscsoport azért tartja ezt nagy áttörésnek, mert a beszédre, vagy hallásra képtelen emberek kommunikációját segíthetik a későbbiekben ezek az eredmények. Bizonyos kémszervezetek pedig azért fogadják örömmel, mert néhány év múlva talán a gondolataink sem lesznek biztonságban. Azért még megnyugodhatunk, mert a komplett gondolatolvasás egyelőre csak képzeletben lehetséges – bár korábbi kutatások képesek voltak megfejteni az agyi aktivitás alapján, hogy az alany pl. milyen képet, vagy mozgófilmet néz; viszont ezek az adatok hatalmas mennyiségűek és hihetetlenül bonyolultak.