Charles a cambridge-i egyetemen "született", és az elsődleges funkciója az, hogy segítsen eljutni A-ból B-be. De mindemellett odafigyel a sofőr hangulatára, arckifejezésére, hanglejtésére és egyéb viselkedésbeli jeleire, és a vezető hangulatának megfelelő útvonalat javasol.
Charles - "szüleinek", azaz a cambridge-i egyetem tudósainak mérései szerint - 70 százalékos biztonsággal képes felismerni a sofőr érzelmi állapotát. Állítólag egy embernek is kábé ennyire megy az elemzés. Charles nagyon érdekes, és a magányos vezetőknek minden bizonnyal jól is jön, ha ez a kedves, gyengéd, figyelmes mellszobor-GPS figyel mellettük az anyósülésen. De kérdem én, hol van róla a kijelző, hol látom, hogy merre megyek? Az érzelmek természetesen jóval fontosabbak, mint egy kijelző, de azt hiszem, a vezetésnél pont inkább az utóbbi kéne az életben maradáshoz...