A november elejétől kapható laptopok nem a legnagyobbak közül valók, az M-es széria 14, míg az U-s széria érintő kijelzős változata 13,3 inch képátlóval kerülnek a boltokba. Az érintőképernyő tulajdonképpen kétféle alkalmazást tesz lehetővé, miket a Toshiba csak saját gépeire fejlesztett, az egyik a Bulletin Board, melynek segítségével a felhasználók a desktop-ot szerkeszthetik egyedivé, fotókat, linkeket, képeket, vagy dokumentumokat áthúzva, és elhelyezve ott.
Ezen kívül naptárunkat, és feladat listánkat is tudjuk szerkeszteni. A másik alkalmazás gyakorlatiasabbnak tűnik, ez a ReelTime névre hallgat, és az éppen, vagy korábban megnyitott dokumentumok között (lásd: recent documents) tudunk válogatni vele, melyeknek előnézetét is látjuk, ami valóban megkönnyítheti a dolgunkat.
Állítólag sokkal tisztább, egyszerűbb a használata, és akkumulátor élettartamot is spórol nekünk, mert csökkenti a gép háttér tevékenységeit.
Ezt mondják. Körülbelül ennyi plusz az, amit kijelző érintéssel tudunk vezérelni, én nem hiszem, hogy kihasználnám, a tiszta fekete asztal megszállottja vagyok, és egyszerre csak egy dokumentummal dolgozok. És az Alt+Tabot is úgy megszoktam már. Azért nézzük meg a laptopok egyéb tulajdonságát is, a két széria csak a képernyők nagyságában különbözik. A gépek Windows 7-tel jönnek ki, amivel egy Intel Core 2 Duo proci dolgozik (2,6 GHz), 4 GB RAM-mal, amit egészen 8-ig bővíthetünk (vagy eleve így rendelhetjük meg).
Adatainknak 500 GB-nyi helyet biztosít a HD, a grafikai alkalmazások megjelenítésében meg egy Intel Graphics Media Accelerator 4500 MHD segít, ami innen alaplapra telepített cuccnak tűnik. A kis gép kapott egy tálcás SuperMulti DVD-írót is, amivel megcímkézhetjük korongjainkat. A többi már eléggé szokványos, 10/100 Ethernet, és WiFi LAN, webkamera és mikrofon, USB portok, köztük egy eSATA/USB kombó, és a Toshiba már megszokott, saját fejlesztésű szoftveralkalmazásai. Nem kevés, és az ár is ehhez igazodik, de reálisan. A kisebbikért 950, míg a 14 colosért 1050 dollárt kérnek majd el.
