Emlékszem mennyire örültem, mikor vidéki nyaralások alkalmával bekerült a kemping a csomagtartóba, hogy emiatt egyből a Dacia tetejére is kelljen pakolni, bár akkor én ezen nem izgattam magam. Annál inkább, mikor a vidéki suttyók röhögve, és láb lógatva húztak el mellettem az emelkedő földúton, ami nem az én kis kerekeimre lett kitalálva. Persze megemelni sem volt könnyű szegényt, nagyobb koromban fekve nyomtam vele az udvaron, járt is bámulni a szomszédság.
Aztán jöttek a versenyek, amiket már csak különvonaton tudtam a célállomásra juttatni, a fővárosban meg csak tolva, ha lusta voltam. Vizsgált darabunk egy nagyteljesítményű, összecsukható kerékpár, mely egészségesen kiküszöböli a kemping típusú biciklik legnagyobb hátrányát, a kis kerületű kerekeket, úgy, hogy nem növeli az elfoglalt hely nagyságát, ami csak egy nyomvonalnyi, az ötéves fiam nagyobb helyet szakít ki a közből. A díjnyertes alkotás kifejezetten a városi tömegközlekedés aktív használatára épül, de természetesen egy szokásos csomagtartóban is elhelyezhető. Ráadásul a funkcionalitás nem öli meg a látványt, a bringa kifejezetten merész vonalvezetésű, mely dinamikus látványban nagy részt vállalnak az alapanyagok is. A bicó szénszálas kompozit anyagból, és alumínium ötvözetből készült, elsősorban könnyűséget, és szerkezeti stabilitást biztosítva az egy ponton összecsukható váznak.
A három képből én nem értettem meg a lényeget, de a néni szemmel láthatóan jól csinálja a dolgát, a fiúcskánál a gyakorlati végeredmény figyelhető meg jól. Nem feledkezhetünk meg a modern váltóról, és fékrendszerről sem, így együttesen mondhatjuk, hogy sorozatgyártás esetén olyan iparcikket kapunk, mely egyedülállóan ötvözi az esztétikus küllemet, a minőséget, és a teljesítményt is. Egy apró hibát vélek felfedezni e remek járgányban, az pedig a sárhányók teljes hiánya, amiket egyik fellelhető fotón sem fedeztem fel, így tárgyalásra, vagy öltönyös munkára csak napsütésben használható.
