Ne értsetek félre, nincs nekem bajom a digitális gépekkel, de hát a filmes fényképezés az igazi mégiscsak. Ennél a technológiánál az ember olyan nyersanyagra dolgozik, ami bizony pénzbe kerül, és nem csak a megvétele, de az előhívatás is borsos forintokat rángat ki a zsebünkből. Arról nem is beszélve, hogy az elkészült képek minőségében is jelentős különbségeket vélhet felfedezni az avatott szem. Bár szerintem a laikus, egyszerű képimádó is. Egyszer tegyetek egymás mellé egy filmes és egy digitális képet és rögtön fel fog tűnni, hogy mélységekben, élességben verhetetlen az „öreg” technika.
De hogy ezzel hova is akartam kilyukadni? Oda, hogy ha akkoriban, amikor elkezdtem foglalkozni a fotózással létezett volna a Veho 35mm negatív szkenner, biztosan nem térek át a digire. Nem egészen 80 fontos árával (delux változat) még simán az elfogadható árkategóriába tartozik, s mindezért vidáman szkenneli a 35 milliméteres negatív filmeket és diákat.
A körülbelül egy 50 mm-es objektívnek megfelelő méretű kütyü olvasási minőségéről nem találtam referencia képet, de a forgalmazó szerint kiváló a végeredmény, amit a 1800 (VFS-002m) illetve az 3600 dpi-s (Deluxe VFS-004) felbontás akár garantálhat is.
A készülék USB 2.0-n kommunikál a számítógépekkel, az 1.1-el nem kompatibilis. Kis méretének (VFS-002m: 80 x 100 x 90 mm/VFS-004: 165 x 100 x 90 mm) köszönhetően egy közepes fotóst tatyóban is elfér a gép mellett. A negatív szkennerhez mellékelt Arcsoft PhotoImpression programmal végezhetjük a képek digitalizálását, de szerintem, ahogy a többi ilyesmi kütyü, ez is használható az Adobe „fotóboltjaival”. Egyszerre hat negatív filmet vagy három diát küldhetünk az etetőjébe. Ez utóbbit keretestül helyezhetjük a szkennelő lapba. Mit is mondhatnék még a motyóról. Kicsi, okos, nagyszerű. Azt hiszem, hogy végzek egy családi költségvetést, és ha nincs a béka alsófertálya alatt, már nyomok is a bevásárlókocsis gombra.
>