Hiszen ennyiért simán belefuthatunk dizájnbútorba, szoborba, stb. Azzal sincs baj, hogy ennek a kis 16GB-os eszköznek funkciója is van. Inkább azzal van baj, hogy Toshi Satoji csapata, biztonságtechnikai okokra is hivatkozik a Mnemosyne megalkotásánál.
Egyrészt az a mondás, hogy "Ki akarja egy pár ezer forintos pendrive-on tárolni (?) életének legfontosabb pillanatait (fotó, videó), erre egy exkluzív eszköz kell!” Másrészt: „A kis alukocka magjában lévő pendrive-ért meg kell "küzdeni", tehát biztonságos!" Na hát ez nekem bűzlik egy kicsit. Ki akarja hosszú távon egy flash meghajtón tárolni a legjobb fotóit, videóit? És ki az, aki nyugodt szívvel az asztalán hagy (nem hogy még a zsebében hordozza) egy két millás, 72 x 72 mm-es kis apróságot?!?!
Sokkal jobb lett volna, ha csak ennyit mondanak: "Ez egy limitált példányszámú, elismert dizájncsapat által készített, exkluzív funkcionális műalkotás!" Így is megtalálták volna azt a szűk réteget, akinek aztán személyesen beadhatták volna ezt a maszlagot. Azért még szép és az ötlet sem rossz, csak hát ez a marketing bullshit!
