Persze ennél azért bonyolultabb a helyzet. Ami ugyanis emberünk előtt feküdt a bútoron, egy billentyűzet volt. De nem ám az a sima klaviatúra, hanem zon-go-ra. Néztem nagyot, amikor a jóember elhúzta felette a kezét és megindult egy dob ütem, majd kis hezitálás után, széttárta a karját a „plexi” felett és máris hullámzó szinti dallamok kezdtek áradni a mozdulat által. És amiket még ezután művelt…
A videón Omer Yosha, az AirPiano kitalálója játszik a szerkentyűjén, nem akármilyen módon:
A működés lényege, hogy az általam plexinek nevezett felület alatt megbúvó infravörös érzékelők 8 billentyűt alkotnak, mindezt három réteg magasan az eszköz felett és rétegenként 8 darab, úgynevezett fader-rel rendelkezik. A fader dolga, hogy egy adott zenei alapot, satöbbit ne hirtelen szüntesse meg, hanem szépen kiúsztatva, elhalkítva húzza ki a többi zenei elem alól.
Működtetéséhez nincs másra szükség, mint egy számítógépre, egy szabad USB portra és a „hangszerhez” mellékelt AirPiano szoftverre. A hangprogramban nincs más dolgunk, mint kiválasztani a megfelelő hangmintákat és azokat feltölteni a megfelelő billentyűre és már készen is állunk a zenei alkotásra. A virtuális billentyűzet használata elsőre kissé bonyásnak tűnhet, hiszen a három „emeleten” elhelyezkedő, 8 darab billentyűt nem lesz gyerekjáték eltalálni. De ha egyszer belejövünk, senki se tántoríthat el minket a Sziget Táncdalsátortól.
Arról nem tudok beszámolni, hogy hol juthattok hozzá ehhez az igen csak a jövőt idéző „virtuális orgonához”, sajnos a hivatalos weboldalon is csak egy rövidke leírással és három videóval találkozhat az odalátogató.
