Stuart Crabb, a Facebook egyik vezetője nem győzi hangsúlyozni a személyi számítógépek és az okostelefonok rendkívüli előnyeit, de hallgatóit arra is felszólítja, hogy időnként tegyék le ezeket az eszközöket. A Szilícium-völgyben, ahol mindenre a még modernebb technológiában keresik a megoldást, egyre többen vélik úgy, hogy az túlságosan elhatalmasodó technológia függőséget okozó szenvedéllyé válhat.

Ennek az aggodalomnak számos technológiai cég vezető beosztású illetékesei adtak hangot az utóbbi időben, visszatérő témává vált az, hogy az állandó stimuláció csapdája, a szüntelenül megújuló igény a különböző kütyük, figyelmeztető csengőhangok és frissítések iránt olyan mély fizikai sóvárgást teremthet, ami már a termelékenység és a személyes kapcsolatok rovására megy - írja a The New York Times. "Ha egy békát hideg vízbe teszünk és azt lassan melegítjük, a béka nem ugrik ki és elpusztul - ez jó hasonlat" - mondja Crabb, aki a Facebooknál a fejlesztésekért felel. "Az emberekben tudatosítani kell azt, hogy az interneten töltött idő milyen hatást gyakorol teljesítményükre és kapcsolataikra" - teszi hozzá. A megjegyzés aligha számít revelációnak azok számára, akik már eddig is pellengérre tűzték például a Blackberry okostelefon rajongóinak hektikus "crackberry" életstílusát. Meglepőbb viszont, amikor az informatikai ipar bölcsőjének tekintett kaliforniai Szilícium-völgy befolyásos cégeinek vezetői tesznek hasonló észrevételeket, vagyis azok, akiknek jövedelme éppen akkor nő, ha az emberek több időt töltenek a világhálón. Ez olyan, mintha az autógyárosok a felturbózott kocsikat eladva a túlzott gyorsítás veszélyeire hívnák fel a figyelmet - írja az amerikai napilap. Kié a szenvedélybeteggé válás felelőssége? "Vége a mézesheteknek, mára eljött az ideje annak, hogy feltegyük a kérdést: Mit is tettünk?" - mondja Soren Gordhamer, a Wisdom 2.0 (Bölcsesség 2.0) címmel 2010-ben általa kezdeményezett, évente sorra kerülő konferenciák szervezője. Ezeken a digitális kor mérlegét próbálják megvonni. "Nem azt vizsgáljuk, mit rontottunk el. Senkit sem hibáztatunk, de egy fejezet lezárul" - magyarázza a kutató. A februári Wisdom 2.0 tanácskozáson a Facebook, a Twitter, az eBay, a Zynga és a Paypal számos alapító tagja, a Google, a Microsoft, a Cisco és más cégek megannyi vezetője és menedzsere volt jelen, különböző találkozókon vett részt a jóga és a meditálás  mestereivel. Az egyik tanácskozás témája az volt, vajon felelősséget kell-e viselniük az informatikai-technológiai cégeknek azért, hogy olyan játékoknak és tevékenységeknek nyerik meg az embereket, amelyek időpazarlást vagy csak puszta szórakozást jelentenek. Annak vizsgálata, hogy az ilyen játékok és alkalmazások iránti rajongás szenvedélybetegséggé válhat-e, ma még gyermekcipőben jár. Ám a mentális betegségek terén tekintélynek tekintett Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders című szakkiadvány arra készül, hogy függelékébe felvegye az "internethasználati zavar" (Internet Use Disorder) elnevezésű rendellenességet. Ez arra utal, hogy a kutatók észlelnek valamit, ám ahhoz, hogy azt hivatalosan is betegségnek nyilvánítsák, további tanulmányokat tartanak szükségesnek.A dopamin vagy az interaktivitás vágya a ludas? Vannak, akik nem tekintik ezt problémának, bár azt nem vitatják, hogy az online tevékenységek hatnak a mélyebb neurológiai mechanizmusokra. Eric Schiermeyer, a Zynga internetes játékportál társalapítója, akinek nevéhez olyan sikerek fűződnek, mint a FarmVille, kijelentette, hogy sok millió embert segített rászoktatni a dopaminra. A boldogsághormonnak is nevezett dopamin az emberi testben termelődik örömteli tevékenységek hatására és a videojáték is ilyen hatású -  de Schiermeyer elismerte azt is, hogy nagy szerepet játszhat a függőség kialakításában is. Hozzáfűzte azonban, hogy az emberek mindig örömre vágytak, szerinte a Szilícium-völgy nem felelősebb azért, hogy ellenállhatatlan technológiákat teremt, mint mondjuk a gyorséttermek azért, hogy csábító ételeket kreálnak. "Ők azt fogják kérdezni: mi vagyunk-e a felelősek azért, hogy sok ember kövér. És a legtöbben nemmel fognak válaszolni. Mivel emberek vagyunk, mindig vágyni fogunk dopaminra" - érvelt Schiermeyer. Hasonló álláspontra helyezkedett Scott Kriens. az egyik legnagyobb internetes infrastruktúra-cég, a Juniper Networks elnöke. Szerinte az új eszközök óriási vonzerejét főleg a kapcsolódásra és a kölcsönhatásra, interaktivitásra irányuló ősi ösztön magyarázza, de ezeket a vágyakat úgy kell kezelni, hogy ne kerekedjenek minden más fölé az emberek életében. "Nekünk az a dolgunk, hogy létrehozzuk a legnagyobb képességeket a világon. Persze nyitott szemmel járunk és tudatában vagyunk annak, hogy ez bizonyos károkkal is jár. Lesznek, akik azt kérdik, miért nem jártok el úgy, hogy ne legyenek károk. Ez naivitás" - fejtette ki Kriens. "Az alternatívát az jelentené, hogy kisebb kapacitású eszközöket adunk az emberek kezébe - ami rossz megoldás lenne." Crabb kifejtette: ő a maga részéről azt tartja a legfontosabbnak, hogy az emberek élete kiegyensúlyozott legyen. Ugyanakkor elismerte, hogy ez ütközik a Facebook üzleti céljaival, hiszen a cégnek az az érdeke, hogy az emberek több időt töltsenek a világhálón. "Ez igazi paradoxon" - jegyezte meg.