Puffinak hívom a kicsikét, hiszen olyan kis gömbölyű. Ha nem lenne rajta az a sok kezelőszerv (gombok, kapcsolók, stb) szerintem meg is fürdenék vele. De rajta van, méghozzá egy 3x zoommal ellátott objektív (6.2-18.6mm f/2.8-4.9) és egy falsh vaku, így biztosan nem tévesztjük össze, a strandcuccok közé hajigált szappannal. A 35mm-es obi által begyűjtött képet egy 12.1 megapixeles CCD dolgozza fel és küldi az általunk behelyezett SD/SDHC memória kártyára, tárolódni. Az elkészült képeket egy 2.5 megapixeles kijelzőn nézhetjük vissza. Ugyanez az LCD panel segít a víz alatti videó elkészítésében is. A részletes specifikációt itt olvashatod.
Ami viszont igazából megdobogtatta a szívemet e fényképező láttán, az a mindent bírósága. A Canon PowerShot D10 ugyanis csípi, ha leejted kábé másfél méterről, ha -10 fokban használod hosszú ideig, és akkor érzi csak igazán jól magát, ha vízbe merülsz vele, betartva a maximális 10 méteres mélységet. Akárhogy is nézzük, ez a gép egy igazán kalandtúrára termett masina.
Emlékszem, amikor a tavalyi Tisza túrán a csónakban (miket is beszélek, HAJÓBAN) kuporogtam, fotózni vágyván. De csak vágytam. Megmondom őszintén eszembe nem jutott volna elővenni a gépemet a vízálló tatyójából, főleg nem a megáradt, kanyargó folyó közepén és főleg nem az első napi borulások emlékével a füleim között. Ej, ha akkor a birtokomban tudhattam volna egy ilyet! Még ha Canon is.
Mindazoknak, akik tengerparti nyaralásra, vízitúrára, vagy bármilyen kalandtúrára készülnek, ajánlom ezt a gépet. Szerintem ár/érték arányban nem csillagászati a 329.99 dolláros prájsz.
