Mostanában a legmenőbb tölthető elem család a Sanyo-é, mely megoldotta, hogy egy azon töltővel tölthessük különféle méretű akkumulátor-elemeinket, ráadásul a Sanyo Eneloop elemek 4-5-szörösen felülmúlják a hagyományos újratölthető elemek teljesítményét. Lehet, tőlük meríthetett az AtoD elemkoncepciót kiötlő dizájner is, aki felismerte, hogy egyre nagyobb az igény egy olyan energiaforrásra, mely egyformán kielégíti különböző féle elektronikus eszközünket.
Bevallom, én is zavarba jövök, ha az eladó az akkumulátor mérete felől érdeklődik, csak nemrégiben tudtam meg például, hogy betűkkel jelölik őket. Is. Aztán még a számok. Nem értek ehhez sem, ezért nem tudom, hogy a felvázolt ötlet életképes-e, de gondolom, nem állnak elő egy jó tervvel, mielőtt végig nem gondolták a lehetséges buktatókat. A koncepció lényege az űrtechnológiában régóta használt emlékező-anyag, jelen esetünkben hab, ami fizikai behatások után is visszaáll eredeti állapotába. A Nikkel-hidroxid akkumulátor 1,5 Voltos erőt biztosít mobilis magjával, amit a memória-habból készült tok rejt magában. Az elképzelés szerint az elem szabadon gyurmázható négyféle akkumulátor méretére, megtartva az alapfeszültséget.
Az alapötletről nagyjából ennyit tudni, és azt, hogy fogadtatása alaposan megosztotta a közvéleményt. Van, aki átgondolatlan baromságnak tartja az egészet, de a másik oldalon sokan fogadták lelkesen a koncepciót, mely sok gondtól, és felesleges pénzpocsékolástól óvná meg a felhasználókat. Elvégre minden nagy durranás hasonló körülmények közt születik, nem igaz? De. Én nyugodtan várom a végeredményt, és addig is vásárolgatom a titokzatos elemeket, maximum majd egy kicsivel tovább is.
