Nos, a fiatalembernek sikerült mindössze 500 angol font befektetésével kijutni a sztratoszférába, már ami a kameráját illeti. Az amatőr brit tudós először egy távirányítós helikopterrel próbálkozott, ám az nem volt képes elérni a felhőket sem, így tovább agyalt és megszületett a héliumos ballon ötlete.
Először is elkészített egy polisztirol szigetelésű dobozt digitális pocket fényképezőjének és a kis „számítógépnek”, mely percenkénti automata expozíciót tett lehetővé. A kis dobozkába GPS nyomkövetőt is szerelt, mely a földre való visszatérést követően nagyban megkönnyítette a szerkezet megtalálását, illetve egy ejtőernyőcskét, mely megóvta az egész csomagot a huppanástól. Ezután már nem is volt más dolga, mint szabadon engedni a „madárkát”, mely a sztratoszféra eléréséig percenként elkészített egy fotót.
Robert úgy kalkulált, hogy miután a ballon elérte a légkör szélét, a nyomáskülönbségtől szétdurranjon, visszaeresztve a képekkel telt apparátust a Föld nevű bolygóra. S, hogy miért érdekes mindez? Számomra főleg azért, mert az űrkutató szervezetek milliókat, ha nem milliárdokat költenek arra, hogy feljuttassanak valamit a fejük fölé, Robertnek pedig mindössze 500 fontjába fájt az egész. Természetesen értem én, hogy a Nasa professzionális próbálkozásaival nem összeegyeztethető az angol „házitudós” eredménye, viszont vessetek csak egy pillantást az alábbi képekre! (A Flickr.com-on a szerelési fázistól kezdve megtekinthető a teljes „utazás” képanyaga)
