Ez a kis szerkezet nem vállalkozik égbekiáltó mutatványra, de az, ahogy csinálja, mindenképpen egyedülállóvá teszi őt rokonai között, pedig, egyenes ági leszármazottja még nincs is. Ő egyedi, és első darabja nemzedékének. Pedig egy olyan problémát hivatott orvosolni, ami elég régóta fájlalja a modern ember fejét; a hívás közben lemerülő mobiltelefonok megoldatlan problematikáját.
Létezik ma már USB-s, vagy éppen napelemes mobiltöltő, ha más nem, pótakkumulátor a zsebben, de ez a mostani mindegyiknél elegánsabb, és akár kocogás közben – zsebek nélküli öltözetben – is alkalmazható. A leginkább a csuklópántra emlékeztető készülék belőlünk állít elő energiát, pontosabban a bőrfelszín, és a környezeti levegő közötti hőmérsékletkülönbséget alakítja át elektromos árammá, amit egy kis akkumulátorban tárol.
Erről lepattintva a fedelet, tűnik elő az a mikro-USB csatlakozó, ami 2012-től elvileg szabvány mobilcsatlakozás lesz (állítólag), így a legtöbb akkori telefonkészülék kapcsolatképes lesz a szerkentyűvel. A technológia (Seebeck hatás, thermoelektronika), mi több, a prototípus már létezik, és működőképes is, nem véletlen, hogy már most elkezdődik a készülék promóciója.
Lehet, hogy az ígért tíz-tizenkét perces beszélgetés, amit a karperec biztosítani tud, nem eget rengető vállalás (bár esetenként nagyon is hasznos lehet), de egy kis lépés jelenthet egy páratlan technológia belépéséhez a köztudatba, ami az embert használja fel a saját maga által elfogyasztott energia előállítására. Nekem kéne.
