Ahol van egy működő PC. Legyen az netkávézó, az unokatesóm gépe, a szerkesztőség, vagy bárhol. A történet ott kezdődik, hogy van egy notebook-om. Méghozzá egyáltalán nem rossz gép, a „húbammeges gatyaszaggató” elődje. De ez mégiscsak egy izmos, de súlyos egyéniség és nincs mindig kedvem cipelni, ha elindulok valahová. Viszont jó lenne, ha bármikor nálam lenne a saját szövegszerkesztőm, saját böngészőm a kedvenceimmel, beállításaimmal, tudnék bárhol CD-t, vagy DVD-t írni, zenét hallgatni stb. Ködös emlékeim foszlányából ekkor egy név türemkedett elő: PortableApps.
Valamikor régen én már próbálkoztam ezzel a kis alkalmazással, amikor nem volt saját notim, de aztán lett, így a feledés homályába merült a dolog. Némi Guglizás után találtam még egy ilyen alkalmazást, de (vessetek meg!) a PortableApps egyszerűen szebb volt dizájnilag, így maradtam annál. Tegnap tehát gondoltam egyet, előkaptam a 32 gigás kis Verbatim pendrive-omat és elkezdtem telepítgetni. Először magát a kis mini oprendszert (nevezzük az egyszerűség kedvéért így), vagyis a szoftverkörnyezetet toltam fel a Verbára. Készítettem egy sokatmondó PC nevű mappát és oda pakolgattam aztán azokat a szoftvereket, amikre már most szükségem van, vagy a későbbiekben lehet.
És igen kellemesen csalódtam! Van itt kérem fejlesztőknek szánt alkalmazás, videó- és hangszerkesztő, dokumentumkezelő (OpenOffice ugye), többféle böngésző és levelező kliens, játék, DVD író program és még vírusirtó is. Tényleg össze tudtam rakni magamnak egy kis netbook-ot huszonezer forintból (ennyibe van most a kis USB-s meghajtóm, amire pakoltam a cuccot) és jelentem jól megy a dolog. Nyilván nem fogok tudni egyszerre filmet nézni, masszívan böngészni és még DVD-t is írni közben, de ennyire egy netbook sem multitaszkos (vagyis nem tud ennyi programot futtatni egy időben), tehát majdnem ugyanott vagyok. Viszont zenehallgatás közben simán írtam a cikkeket úgy, hogy még közben netezgettem is. Ez szerintem remek.
Ráadásul nem kell huszonezres pendrive hozzá, hiszen pl. az én programösszeállításom kb. 400 megát foglal, vagyis egy 4 gigás USB kulccsal már sikeres lehet a projekt, ilyeneket meg egy-két ezerért lehet már kapni. Arra mondjuk érdemes odafigyelni, hogy a pendrive ne legyen tetűlassú, de ennyi a kritérium és ez sem feltétel. Még rádobok egy titkosító szoftvert a Verbára és már „biztonságban” is vagyok, az illetéktelen kukucskálóktól. Szívesen meghallgatnám a véleményeteket a kommentekben, ha kipróbáltátok, vagy ha van jobb megoldásotok egy szupermini, költséghatékony, hordozható „PC-re”.
