Amikor én még kissrác voltam, sehol máshol nem lehetett egykerekű bicajt látni, csak és kizárólag a Fővárosi Nagycirkusz porondján, vagy az orosz cirkuszi közvetítéseken. Ha ma végigmegy az ember a városon, biztos, hogy belebotlik néhány egy keréken suhanó és egyensúlyozó suhancba.

Bár ennek a közlekedési eszköznek az utcára való kikerülése még nem tekint vissza oly nagy múltra, mégis elkapta a fejlődés szele. Motorizálták ugyanis a drágaságot, méghozzá teljes mértékben. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az EniCycle nem hajtható lábbal, de még kézzel sem. A mozgásba lendülést és a haladást egy elektromos motor végzi, kedvezve a kényelmes izomzatú utazónak. A készség irányítása pedig éppoly egyszerű, mint a Segway járműveké.

Ha előre kívánunk haladni, csak előre kell dönteni a testünket kissé, ha hátra mennénk, akkor értelemszerűen hátra. Az eszköz stabilitását és egyensúlyát egy integrált giroszkóp adja, futófelületül pedig egy robogó kerekét kapta. Egy teli töltött akkuval akár 30 kilométert is „roboghatunk” gondtalan, a feltöltéshez pedig nincs szükség speciális szerkentyűre, simán megoldható egy egyszerű fali aljzat segítségével.

A szlovén származású feltaláló, Alexander Polutnik szerint a „bringával” való közlekedés egyszerűbb, mint a lovaglás és nem egészen félóra alatt elsajátítható. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ez az idő intervallum hány pofáraesést foglal magában. Biztos vagyok benne, hogy jó néhányat.

>