A legtöbb környezetvédelemmel foglalkozó szakember szerint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékának gyűjtését-újrahasznosítását szabályozó uniós irányelv eddig nem volt túl hatékony. A 2002-ben meghozott rendelet értelmében minden tagországnak 4 kilót kell szelektíven begyűjtenie lakosonként. Az Unió Környezetvédelmi Tanácsának figyelmét többen felhívták arra, hogy ezek a fix kvóták nem igazán szolgálják eredeti céljukat, a környezetvédelmet. Hiszen az elektronikus eszközök kibocsátása (és ezáltal az e-hulladék mennyisége is) évről évre nő.
Emiatt módosítottak az irányelven, ami már nem állandó mennyiségeket ír elő, hanem a termelődött hulladék mennyiségét veszi alapul. 2008-ban született meg az az elképzelés, hogy minden tagországnak a megelőző néhány évben piacra került eszközök tömegének 65 százalékát kelljen begyűjtenie. A tervet nem mindenki találta jónak, egyesek szerint a 65 százalék volt túl sok, mások azt firtatták, hogy nincs pontosan meghatározva, mely eszközök számítanak ebbe a kategóriába.
A kompromisszum a magyar elnökség alatt született meg. Ennek értelmében a 65 százalékos kvóta csak egy átmeneti időszak után lenne kötelező és a módosítás életbe lépése után 4 évig még elegendő a 45 százalékos visszagyűjtési arány. A következő 4 év alatt viszont már el kell érni a 65 százalékos begyűjtési arányt is.
Fotók: WikipédiaAz ENSZ tavaly februári jelentése szerint évente 40 millió tonna elektronikai hulladék termelődik világviszonylatban. A fejlődő országok némelyikében évente többszáz százalékkal nő az e-szemét mennyisége, de a lista élén természetesen az USA található, mintegy 3 millió tonnával. Kína egyelőre a második ebben a névsorban, 2.3 millió tonnányi e-hulladékkal, de elnézve a gazdaságuk dübörgését, néhány éven belül ebben az összesítésben is élre állhatnak.
