A legkisebb nagy Lassan egy teljes értékű merevlemezt fog az ember a kulcstartóján, vagy a zsebében hordani, bár abban nem vagyok biztos, hogy ennek van-e értelme. Igaz, én is folyvást nagyobbra cserélem pénztárcámhoz, és lehetőségeimhez képest adathordozómat, de úgy tűnik, a mostani 32 GB-os méret jó ideig elég lesz. Persze nem mindegy, milyen formátumban.

Mindenkinek megvannak a maga rigolyái, még pendrive szinten is, van, aki a nagyobb testre esküszik, amit nehezebb elveszteni, én a kitolható fejűt szeretem, mert már számtalan sapkát hagytam el készségeimről, és biztosan sokan vannak, akik a minél kisebb méret praktikusságára esküsznek.

Bizony, az is jó, egy időben én is hódoltam neki. Az én egykori, 4 GB-os PQI flash drive-omra megszólalásig hasonlító kicsinységgel állt elő a PICO, aki megnyolcszorozta a kicsinységben rejlő nagyságot, és 32 GB méretnyi adathordozást tesz nekünk lehetővé alig pár négyzetcentiméternyi helyen. A pici kütyük 30 MB/s átviteli sebességre képesek, és hardveres titkosítást is magukban foglalnak, de ez nem minden.

Az aranyozott belű pendrive-ok vízhatlan tokban kerülnek forgalmazásba, így az elvesztésükön kívül tényleg semmi másért nem kell aggódni, lehet őket fürdőrucira is illeszteni. Hogy minek, azon még gondolkodom, de a lehetőség adott, ráadásul ezek a kicsik ugyanannyiba kerülnek, mint az én nagyobb egységem, tényleg csak az ízlésre kell bízni a választást.