furcsa tévé Nem hiszem, hogy az alább bemutatott koncepció tévé valaha is akkora népszerűségre tesz szert, hogy sorozatgyártásba kerüljön, de az alapötlete rendhagyó, ezért már megérdemelte, hogy bekerüljön rovatunkba. Nekem speciel tetszik is, amellett, hogy egy fennálló problematika megoldására adja meg az egyik lehetséges megoldást.

Bevallom azt is, hogy csak nemrégiben, és pusztán helymegtakarítás okán váltottam plazma monitorra, ugyanis szent meggyőződésem, hogy a crt monitorok szebb, és gyorsabb képet szolgáltatnak, mint vékonyabb testvéreik, s mint játszódó gépezőnek, ez elsődleges szempont nálam. De végül a 40 kiló, és a széles csípő vesztett a csatában, s pár hónapja próbálom megszokni a téglalap alakú modern társat.

Hasonló átszokást élhetnek meg az új tévé tulajdonosok is, akik két formátum (4:3, 16:9) közül is választhatnak ízlésnek megfelelően, ami nehéz döntés, ha valaki hozzászokott a (majdnem) kockasághoz. A baj az, hogy vagy két fekete csík marad a képernyő szélén (ami tartós használat esetén akár bele is „éghet” a képernyőbe), vagy zoomolás esetén az alakok torzulhatnak az igényesség hátrányára.

Nem mondom, hogy a FRST Stúdió televíziós koncepcióját nem kell szokni, hiszen egy kihasználatlan rész nála is adódik mindenképp, de legalább egészen egyedi dizájn kell megszoknunk, nem mellékesen meg remekül lehet vele villogni a vendégek előtt, mert az üveg talapzatra helyezett, lebegő érzetet keltő műszaki alkotás nem néz ki rosszul, ajánlatos a szobát is hozzátervezni! Pluszba kapunk egy beépített DVD-lejátszót is, érdemes megfontolni.