Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, de hát ez a holmi nálam elérte az ötből ötöt. Digitális fényképezőgép, amivel azonnal ki lehet nyomdázni a képet. És még nyomtató, vagy nyomdagép sem kell hozzá.

Ugyanis az egész szinte benne van a gépházban objektívlencséstől, tintapárnástól, nyomdástól (bélyegző). Azért rettentően kíváncsi lennék, hogy mindezen mennyi ideig agyalt Jinhee Kim designer, mire kitalálta. Biztos nem két perc volt, mire kitalálta Stamp.y-t.

A kis digigép működése szinte mindenben megegyezik normál testvéreiével, tehát célzunk, félig lenyom, kattint és örül. Ám az elkészült művek már nem a hétköznapi módon jelennek meg, már ha eltekintünk a beépített LCD-től, amit ha lepattintunk a gépházról, máris láthatóvá válik a „nyomdaműhely”, mely a már fentebb felsorolt összetevőkből áll össze.

Ebben a kis „üzemben” történik az, hogy az elkészült kép negatívját egy gumibütykökkel – nevezzük rubber pixelnek – telerakott felületre „vetíti” a lencse, amik a képen ábrázolt témának megfelelően kiemelkednek síkjukból, majd egy papírra nyomva a stemplit, máris viszontláthatjuk művünket. Természetesen mindezt bárhol és bármikor. No persze ezzel az eljárással csak egyszínű, amolyan stencil féle alkotások hozhatók létre, ám elnézve a képeken látható eredményt, engem meggyőzött a dolog. Kíváncsi vagyok, hogy ha túllép a koncepciók bábállapotán, vajon mennyit kérnek majd érte.