Az Envisat további mintegy 150 évig kering még a Föld körül, majd az atmoszférába belépve elég. Ha a hatalmas, 8 tonnás kísértet-műhold összeütközne egy másik objektummal és darabokra hullana, az ebből keletkező hulladék tovább fokozná a működő műholdakra leselkedő, igen komoly veszélyt.
Az Allianz Global Corporate & Specialty (AGCS) a közelmúltban jelentést tett közzé „Kockázatok a világűrben: a kihívások új generációja” címmel, amely azt a jelentős kockázatot elemzi, melyet a Föld körül keringő milliónyi törmelékdarab jelent a műhold és az űrprogramok számára, illetve hangsúlyozza, hogy a hulladék eltávolítása immár sürgős feladattá vált. A jelentés a biztosítási szektor sarkalatos, az űripar működéséhez nélkülözhetetlen szerepére is rávilágít.
„A bolygónkat körülvevő űr egyre telítettebb” –fogalmazta meg a problémát Thierry Colliot, az AGCS űrbiztosítási igazgatója. Az 1957-ben kezdődött űrkutatás révén az ember az elhasznált gyorsítórakétáktól és műholdaktól kezdve, az elveszett vagy felrobbant űrkutatási eszközökig sokféle tárgyat hagyott maga után az űrben. „Napjainkra az űrhulladék helyzet visszafordíthatatlanná vált” – mondta Colliot. „A keringő tárgyak száma olyan nagy, hogy az atmoszférikus súrlódás már nem pusztítja el őket, így csökkenés helyett nő a számuk, mivel az objektumok összeütköznek, és további törmeléket eredményeznek, melyek – mint kontrollálhatatlan láncreakció – további tárgyakkal ütköznek.”
