Az a tudat azért vigasztal, hogy még csak koncepció fázisban tart a dolog. (Ma ilyen napom van, ha már nekem nem jutott ilyen kiskoromban, akkor a más tehenének se olvassanak képregényt!)
Az ötletben egyébként van annyi fantázia, hogy el tudom képzelni, hogy valakit komolyan érdekel a dolog. De olyan szempontból nem egyszerű a megvalósítás, hogy több gyártót is meg kell győzni.
Egyrészről ugyanis van a sisak, ami lejátssza a képregényhez járó fájlokat. Másrészről, postán érkeznek a képregények az előfizetőhöz, aki (harmadrészt) a netről töltheti le a hangfájlokat. Az a rész kifejezetten ötletes, hogy egy USB-s Legóra lehet letölteni az audio fájlokat, amit aztán a sisakba kell belehelyezni. Eztán máris élvezhető a képregény, amíg csak meg nem izzad a fejünk.
A Lego Space Helmet egy Jonathan Robson nevű pasi fejéből pattant ki, aki gyermekkorában Lego klubtag volt, és a képregényeknek köszönhetően tanult meg olvasni.Akkor most meséljetek, ti milyen klubnak voltatok a tagjai, és milyen hatással van ez a jelenlegi életetekre?
